published on
Adatvezérelt turizmus ma nemcsak az ágazatnak a jövője, hanem a jelene is. ’19 nyarán vezettük be a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központot, és ezzel megszűnt a megérzéseken, vagy a kollektív bölcsességeken alapuló ágazatirányítás. Ugye ez praktikusan azt jelenti, hogy nem hozunk már olyan döntést, legyen az marketing aktivitás, vagy éppen turisztikai fejlesztés, amely mögött ne adat állna. Mondok egy példát, jól van visszakanyarodva az időben. Ugye öt évvel ezelőtt érkeztem a Turisztikai Ügynökséghez, és az első munkanapomon, ezt sosem fogom elfelejteni, sok kérdést tettem fel a munkatársaimnak, de megkérdeztem azt is, hogy mégis hány külföldi turista utazik egy évben Magyarországra. A válasz meglepő volt, de hát ugye első napján az ember mindig elfogadja a válaszokat. Azt mondták, hogy 20 millió külföldi turistát gondolunk, ebből ötmilliót látunk a kereskedelmi szálláshelyeken 7 millió csak átutazik az országon, a többiről nem tudunk ugye semmit. És én megtanultam a számokat, a jó diákhoz illően, és másnap egy másik megbeszélésen visszaidéztem. És elmondtam éppen, hogy húszmillió külföldi jön be hozzánk, mire a szemben ülők közül valaki azt mondta, hogy milyen 20, 40. És azon mosolyogtunk aznap este, hogyha most a BMW gyárban tette volna fel a kérdést, mondjuk a tulajdonos, hogy Jürgen hány autót gyártunk, ott 20 vagy 40 millió, persze hogy tudja. Én azt gondolom, hogy innen indultunk. Aztán volt egy másik emlékezetes pillanat az életemben, amikor egy, az adatok gyűjtéséért felelős szervezettől, a hatóságtól azt kérdeztük, hogy látjuk, hogy Magyarországon hány darab szálloda van, mondják már meg, hogy egy-egy szállodában hány szoba található. És ez komolyan így történt, hogy őrizgettem is a darabig ezt a levelet. Egy rendes levél jött hozzám, fejléces papíron, hogy megvizsgálták a kérésemet, és nem áll módjukban ezt a kérést teljesíteni. Onnan indultunk, hogy az állami turisztikai szervezetnek nem volt információja arról, hogy pontosan hány turista van az országban, hány szállodai szoba van az országban. A Statisztikai Hivatal, ez egy külön szakma, statisztika, talán 60-80 napos késéssel küldenek valamilyen fajta riportot, ami a szálláshelyek egy részének az adatait tartalmazza, egy évvel később összegzik a magánszállás adatokat, és akkor ebből próbáltunk meg ugye információkhoz jutni. Ehhez képest most ott tartunk, hogy 39 ezer darab szálláshelyről, legalább tudjuk, hogy mi a nevük, hol vannak, hány szoba van benne, van-e étterem, van-e wellness, adott esetben milyen a besorolásuk, mondjuk, ha van minősítésük. Ezen kívül látjuk azt, és itt nagyon fontos újra és újra elmondani, mert vannak olyan hangok, amik ezt mindig elfelejtik, hogy nem látunk embereket, nem neveket látunk, nem személyeket látunk, hiszen ehhez sem jogunk, sem lehetőségünk nincsen, és őszintén nem is fontos nekünk tudni azt, hogy most pontosan ki az az ember. Mi adatokat látunk, életkort, nemet, foglalási időpontot, becsekkolási dátumot, kicsekkolási dátumot, és látjuk az adott adathoz tartozó költést, látjuk azt, hogy mennyi volt a szálláshely-szolgáltatás díja, mennyi volt mondjuk a wellnessnek a díjjal ígérhet szolgáltatásokat. Ezt gyakorlatilag Magyarország valamennyi szálláshelyével kapcsolatban 19 nyarától folyamatosan bevezetve látjuk, és például ebből tudjuk megmondani azt, hogy a futball Európa-bajnokságra, Magyarországra érkező hollandok, csehek, németek pontosan hol laktak, mennyit költöttek mondjuk a szálláshelyeken, tehát végre nem egy kérdés mondjuk az, hogy egy futballmeccs megrendezése az most hasznos-e, vagy nem a gazdaságnak, hiszen meg tudjuk mondani, hogy pontosan hány ember érkezett mondjuk kereskedelmi szálláshelyre erre a mérkőzésre.